Illúzió

Kedves Barátaim!
 

A napokban egy csodálatos élményben volt részem. Gábor barátommal éppen Balatonfenyvesen nyaraltunk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által szervezett táborban, amikor megláttam egy kifejezetten mozgássérültek számára készült speciális elektromos kerekesszéket. Az egyik este rávettem magam, hogy kipróbáljam ezt a guruló csodát, mely segítségével pár perc erejéig, a lehetőségeimhez képest kiegyenesedve „sétálhattam”. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki éppen robotzsarut játszik. Utólag kicsit meg is könnyeztem a dolgot, mivel 31 évesen először tapasztalhattam meg, milyen „fentről” az élet. Egész idő alatt egy furcsa, különös, leírhatatlan érzés kerülgetett. Fantasztikus élmény volt úgy beszélgetni az emberekkel, hogy velük azonos magasságból nézhettem a szemükbe. Életemben először úgy ölelhettem át egy nőt, hogy nem kellett leguggolnia hozzám. Tudom, hogy az egészséges emberek számára ez természetes dolog, és a napi rutinuk része, de számomra ez felért egy extázissal. Tisztában vagyok vele, hogy számomra ez csak egy szép illúzió, mégis köszönettel tartozom ezért a csodaszép emlékért. Vigyázzatok magatokra, és ne feledjétek, hogy csak a szeretet él örökké!